Az adatvédelem azt jelenti, hogy adatainkat sehol ne használják másra, mint amiért megadtuk őket. A személyes és a céges adat érték, amit kizárólag pontosan meghatározott céllal osztunk meg másokkal. Ha nem világos, hogy mit kapunk cserébe adataink megosztásáért, akkor fennáll a veszélye, hogy az adataink biztonsága sérül.

A céges és személyes adatok megadását sok esetben törvényi kötelezettségek írják elő, máskor (pl. egy-egy szolgáltatásra való regisztrációkor) önkéntes adatmegosztás történik. Csakhogy az egyszer megadott adat sokféleképpen hasznosítható, és az egyes felhasználási módok más és más jellegű előnyökkel kecsegtetik azokat, akik az adatokkal kereskednek. (Talán meglepő, de az úgynevezett sötét weben például nem a felhasználók bankkártya adatait értékelik legmagasabbra, hanem az egészségügyi adatait.)

Elég nagy tehát a kísértés arra, hogy a felhasználók adatait változatos módokon újrahasznosítsák azok a szolgáltatók, amelyek egyszer – teljesen legálisan – megkapták őket. Az adatok továbbadása ugyanakkor a legtöbb esetben (a felhasználó explicit felhatalmazása nélkül) szerződésszegésnek tekinthető, hiszen a felhasználó jellemzően konkrét céllal adja meg adatait, amibe nem érthető bele a továbbértékesítés. Az ilyen visszaélésekkel szembeni küzdelmet nevezzük adatvédelemnek. Ehhez képest az adatvédelemnek az a hétköznapi felfogása, hogy akire rábíztuk az adatainkat, az ne engedje azokat illetéktelen kezekbe jutni, minimális elvárásnak tűnik.

Európában 2018. május 25. óta a GDPR, azaz az egységes adatvédelmi rendelet szabályozza, hogy milyen körülmények között kérhetik el, mire használhatják, és hogyan kell védeniük az adatokat a szolgáltatóknak. A rendelet középpontjában a szerződés áll, vagyis az a gondolat, hogy az adatot megkapó csak arra használhassa, amiért kérte (ez a célhoz kötöttség elve). Fontos eleme a rendeletnek, hogy a bizonyítás az adat használóját terheli, vagyis neki kell minden pillanatban képesnek lennie arra, hogy igazolja, az adatot valóban csak arra használja, amire kérte, és megfelelően gondoskodik arról, hogy az adatok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe.

Az adatvédelem (leegyszerűsítve a GDPR) látszólag ellentmondásban van azzal a közkeletű kijelentéssel, hogy korunk legnagyobb értékhordozója (a digitális gazdaság olaja) az adat. Ez az elmélet arról szól, hogy aki jól bánik az ügyfelei adataival, az versenyelőnyre tehet szert, mert módjában áll kitalálni, hogy mit is akarnak vásárolni legközelebb az ügyfelek (profilozás). Ez valóban fontos tudás, hiszen ennek birtokában személyre szóló ajánlatokat készíthetnek a kereskedők.

Az ellentmondás csak azért látszólagos, mert a fogyasztók meglepően könnyen megadják az adataikat, ha tényleg kapnak érte cserébe valamit (például csipog a telefonjuk, ha elfelejtettek kutyatápot venni ott, ahol mindig szoktak) és tudják, hogy az adatvédelem vonatkozik rájuk. Látszólagos az ellentmondás azért is, mert számos cég éppen a GDPR-ra való felkészülés során ismerte fel a nála tárolt adatok valóságos értékét, és kért felhatalmazást azok használatára az érintettektől.

MEGOSZTÁS

Utoljára szerkesztve: 2020. június 10.

Kérjük, jelezze ha hibát talált!

KAPCSOLÓDÓ DOSSZIÉK

Ha részletesebben is olvasnál erről, úgy itt éred el a Start Up Guide 2020 kiadvány e témával foglalkozó tartalmait.

Oldalunk célja a tájékoztatás. Minden tartalmat a legnagyobb gondossággal állítottunk össze és rendszeresen ellenőrzünk, az itt szereplő információk azonban nem tekintendők konkrét helyzetekre vonatkozó üzleti, jogi tanácsadásnak, az információk alkalmazásából fakadó bármilyen jogi következményért a kiadó felelősséget nem vállal. Hivatalos állásfoglalásért mindig fordulj az illetékes hivatalhoz, ha tanácsadásra van szükséged a megfelelő szakértőhöz! Ha az oldalunk aktualitását vesztett hibás információval találkozol, kérjük jelezd nekünk: hibabejelentes@startupguide.hu!