A digitális forradalom az elmúlt pár évtizedben megteremtette a már szinte mindent behálózó internetet, digitális eszközöket teremtett annak használatára, és – legalábbis a világ fejlettebb részén – szinte teljes lefedettséggel szélessávú hálózatot biztosít az internet eléréséhez.

A digitalizációval járó változások a szemünk előtt, a mindennapjainkban történtek-történnek meg: így gyakran el is veszünk az apróbb technikai részletekben, napi kis csilivili újdonságokban, ahelyett hogy a folyamat egészét – és annak ránk, szakmánkra, cégünkre ható következményeit – egy kicsit távolabbról is szemlélni tudnánk.

Pedig a napjainkban is játszódó digitális transzformáció sem egy nemzetgazdaság, sem egy vállalkozás szintjén nem tréfadolog. Ennek a világméretű folyamatnak ugyanis nem csak győztesei, hanem vesztesei is lesznek, akár országokat, akár üzleti szereplőket – nagyvállalatokat vagy éppen kis cégeket – veszünk figyelembe.

(Ezeket a technológiai változásokat, melyek által hozott eredmények – hatékonyságnövekedés, üzleti modellváltás, új iparágak születése – először munkahelyek tömegének elvesztésével, meglévő üzleti modellek lerombolásával járnak, diszruptív technológiáknak nevezzük.)

Ha nyitva tartjuk a szemünket, akkor azt is értjük, hogy a gyorsan fejlődő digitális gazdaság mára jelentősen megváltoztatott vagy a közeljövőben meg fog változtatni fontos gazdasági szektorokat: a kereskedelem (e-kereskedelem), a szállítmányozás (pl. önvezető járművek), az oktatás (e-learning), a média, az egészségügy vagy éppen privát kapcsolataink online kezelése elképzelhetetlen lett volna 20-30 évvel ezelőtt.

A digitális transzformáció azonban sajnos vagy inkább szerencsére nem csak ezeknek a lassan megszokott eszközöknek a használatát és a ma már jól látható technológiai változások bekövetkezését jelenti: a fentebb már felsorolt faktorok – az infokommunikáció fejlődése, a gyors globális, elérhető áruhálózat, az eszközök – mostanában állnak úgy össze egy egésszé, hogy sok szakértő szerint nagyon gyors ütemben fogják felforgatni az általunk ismert és megszokott üzleti világot.

A 3D nyomtatás felhasználási lehetőségeinek bővülése, az 5G megjelenése, a dolgok internetének általánossá válása, az onnan származó felfoghatatlan mennyiségű adat feldolgozása (Big Data), az ezáltal teljesen digitálissá váló ipar (Ipar 4.0) és pénzügyi szolgáltatások (Fintech, Crowdfunding) elterjedése természetszerűleg a vállalkozások üzleti modelljeit sem hagyja érintetlenül (amire jó példa a megosztáson alapuló gazdaság).

Ezt az egész folyamatot úgy is hívják sokan, hogy a „negyedik ipari forradalom”, ami legalább annyira meg fogja változtatni a világot, mint Angliát a gőzgép feltalálása a XVIII. század végén: csak míg az első ipari forradalom közel egy évszázadig tartott, a miénk – a negyedik – akár a következő 1-2 évtized alatt is teljesen átrajzolja majd jól ismert világunkat.

Hogy egy adott iparágat, üzleti szektort vagy tevékenységet mennyire alakít majd át a digitalizáció, nehéz előre pontosan megítélni, de becslések azért vannak rá. A leginkább érintett hagyományos iparágaknak a feldolgozóipar, a mezőgazdaság, a szállítmányozás, raktározás és a kiskereskedelem mellett a vendéglátást és az élelmiszeripart szokták tekinteni. Foglalkozásként elsősorban a különböző – elsősorban előre meghatározható környezeti viszonyok között zajló – fizikai munkák, az adatgyűjtéssel, bevitellel, feldolgozással járó nem kreatív tevékenységek és egyes szolgáltatói területek állásai kerülnek veszélybe.