Elsőre talán meglepő módon az elektronikus kereskedelemről szóló jogszabályok nem csak az elektronikus kereskedelemre vonatkoznak, hanem szinte valamennyi internetes szolgáltatásra.

A szó köznapi értelmében vett elektronikus kereskedelmet a Polgári törvénykönyvön, a különböző fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályokon túl a GDPR-ig számos különféle jogszabály rendezi. Ezek egyike az elektronikus kereskedelmi törvény, amely a hasonló tárgyú európai irányelv rendelkezéseit ülteti át a magyar jogba.

Neve ellenére az elektronikus kereskedelmi törvény és irányelv nem csupán a webshopok üzemeltetésére, de lényegében az összes internetes szolgáltatásra vonatkozik akkor is, ha egy csak egyszerű weblap szerkesztéséről, fenntartásáról van szó.

A hazai elektronikus kereskedelmi törvény – sok egyéb mellett – a következőkről rendelkezik:

  • Az internetes szolgáltatók milyen adataikat, elérhetőségeiket kötelesek közzétenni?
  • Milyen szabályok vonatkoznak az elektronikus úton kötött szerződésekre?
  • Hogyan kell hozzáférhetetlenné tenni azt az elektronikus adatot, amelyre vonatkozóan bíróság ezt elrendelte?
  • Milyen adatokat kezelhetnek az internetes szolgáltatók? Hogyan kell ezekkel kapcsolatban eljárniuk?
  • Milyen speciális szabályok vonatkoznak az elektronikus reklámra?
  • Hogyan működik együtt az állam a szakmai önszabályozó szervekkel?

Az elektronikus kereskedelmi irányelv és törvény a gyakorlatban elsősorban azért fontosak, mert mindezek mellett pontosan rögzítik, hogy az internetes tartalomszolgáltatás során a szereplők milyen felelősséggel tartoznak. Ezek a jogszabályok adják az értesítési-eltávolítási eljárás jogi alapját is, amelynek menetét szintén az elektronikus kereskedelmi törvény írja le.