Hoax

Az átverést, szélhámosságot jelentő angol „hoax” szó évszázadok óta ismert, ám a magyar nyelvhasználatban kifejezetten az interneten terjedő, megtévesztő tartalmakra vonatkozik.

Hoax volt, hogy a microsoftos Bill Gates 250 eurót fizet mindenkinek, aki továbbküld egy bizonyos e-mailt. Hoax volt, hogy svájci kutatók magyarokkal rokonságban álló törzsre bukkantak Kongóban. És sajnos hoax volt az is, hogy nem fog a koronavírus azon, aki negyedóránként megiszik egy pohár vizet.

A 2010-es években, ahogyan az internetes médiafogyasztás és különösen a Facebook egyre terjedt, a korábban is könnyen és gyorsan terjedő hoaxok világában komplett iparágak épültek ki – az általuk ömlesztett, kártékony tartalmakat már inkább a fake news, vagyis a kamuhírek gyűjtőneve alatt szokás emlegetni. 

A hamis, megalapozatlan információkat tartalmazó internetes közlések mögött igen vegyes motivációk állhatnak: készítőik és terjesztőik gyakran maguk is elhiszik a tévedéseket, más esetekben üzleti vagy politikai haszonszerzés céljával gyártják a kamut. Egyes hoaxok csupán pletykák vagy értelmetlen összevisszaságok, máskor az előállító célja az, hogy felhívja a figyelmet az emberek, különösen az újságírók hiszékenységére (az utóbbi akciókat nevezik médiahacknek is). 

Egyes hoaxok áldozatait semmilyen érdemi kár nem éri, mások esetleg rosszabb életviteli döntéseket hoznak a hatásukra, de az is előfordul, hogy valakit komoly anyagi veszteség ér, például mert elhiszi, hogy egy számára vadidegen nigériai herceg e-mailen akar bizniszelni vele.

Az olyan internetes platformok, amilyen a Facebook vagy a YouTube, jelentős erőfeszítéseket tesznek a megtévesztő tartalmak visszaszorítása érdekében, de továbbra is igaz, hogy magunknak is képesnek kell lennünk a valós hírek és a hoaxok megkülönböztetésére. Ebben nyújtanak segítséget a hoaxokat, kamuhíreket listázó és leleplező internetes oldalak, amilyen az angol nyelvű Snopes.com vagy a magyar Urbanlegends.hu.