E-learning / Távoktatás

Az e-learning: digitális tanulás. Napjainkban általában az interneten keresztül történik, de volt idő, amikor a CD-ROM-os tananyagok jelentették a csúcsot. A koronavírus-járvány a világ szinte minden országában hatalmas, bár nem kívánt és nem tervezett lökést adott a számítógépes hálózaton zajló, jó esetben interaktív oktatás elterjedésének.

„Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor‑tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára” – a téma egyik legkiválóbb magyar szakértője, dr. Forgó Sándor definiálta így a fogalmat. 

Az első olvasásra talán bonyolultnak tetsző, ám precíz meghatározásból nyilvánvaló, hogy az e-learning jellemzően távtanulást/távoktatást jelent – vagyis azokat a további infokommunikációs eszközöket, amelyeket a diákokkal egy tanteremben jelen levő tanárok egyébként egyre gyakrabban használnak, többnyire nem sorolják ide.

Az olyan sikeres e-learning keretrendszerek, mint a nyílt forráskódú ILIAS és Moodle vagy a magyar fejlesztésű CooSpace, elsősorban felsőoktatási intézmények igényeihez igazodnak, és bevezetésük, a Canvashoz hasonló integrált rendszerekéhez hasonlóan, komoly projektet igényel. 

Az általános és középiskolák pedagógusai, amikor 2020 márciusában egyik napról a másikra szembesültek azzal a kihívással, hogy a belátható jövőben e-learning jelleggel kell majd megtartaniuk óráikat, olyan eszközökhöz nyúltak, mint a korlátozott funkcionalitású, de felhasználóbarát Google Classroom, illetve az egy csapásra népszerűvé vált online meeting alkalmazások.